A precíziós gazdálkodás először az USA-ban, Európában és Ausztráliában terjedt el, majd Argentínában, Brazíliában és néhány ázsiai országban is elfogadottá vált. Magyarországon a technológia több mint másfél évtizede jelent meg, de ezalatt kevéssé terjedt el az alkalmazása. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet a tesztüzemi rendszerében nyilvántartott mintegy 650 termelőnél kérdőíves felmérésben vizsgálta a technológia hazai elterjedtségét és az terjedést leginkább hátráltató tényezőket.
A felmérésben 45 precíziós üzemet sikerült azonosítani, amelyek közül 17 gazdaság már több mint három éve alkalmazza a technológiát. Annak ellenére, hogy az utóbbi két-három évben a precíziós gazdálkodást végző termelők száma dinamikus növekedésnek indult, még mindig nem alkalmazzák túl széles körben a technológiát. Az elterjedés legfőbb gátja a szükséges beruházások többletköltsége, a megfelelő információk, szakismeretek és finanszírozás hiánya.
A kérdőíves felmérésben a magyarországi elterjedtségen túl a gazdálkodók technológiáról alkotott véleményét is feltártuk. A precíziós gazdálkodók többsége a termeléshez szükséges munkaórák csökkenését tapasztalta a technológia alkalmazása során. A hozamok emelkedtek, a termés minősége és a jellemzőség javult, a termelési költségek csökkentek, a válaszadók többsége szerint. A termelők közel egynegyede azonban azt tapasztalta, hogy a helyspecifikus gazdálkodás növelte a termelési költségeit – igaz, ez a hozamnövekedésben, és ezáltal a jövedelem növekedésével megtérült (1 ábra).
A tesztüzemi rendszer termelői által szolgáltatott adatok elemzése során a precíziós gazdálkodók és a hagyományos szántóföldi növénytermesztő üzemek főbb mutatóit hasonlítottuk össze a négy fő növénykultúrában. A kutatás során azonosítottuk egyebek között a technológiának a hozamra, a termelési költségre és az ágazati eredményre gyakorolt hatását.
A precíziós gazdálkodás valamennyi vizsgált kultúránál egyértelműen növeli a hozamokat. A búzánál legalább 7, legfeljebb 17 százalékkal, a kukorica esetében 2–9, a napraforgónál pedig 6–10 százalékkal nagyobb hozamokat értek el a gazdaságok a precíziós technológia alkalmazásával (1. táblázat). Az őszi káposztarepce és az őszi árpa esetében a rendelkezésre álló adatok birtokában csak egy összehasonlító elemzésre volt lehetőség. Ez alapján a repcénél 11, az árpánál pedig 5 százalékkal nagyobb hozamokat értek el a precíziós gazdaságok a hagyományos szántóföldi növénytermesztő üzemekénél.
A termelési költséget illetően viszont nem lehet egyértelmű csökkenésről beszámolni a technológia alkalmazásának hatására, hiszen Magyarországon jellemzően kevés inputanyagot juttatnak ki a gazdálkodók a termelés során. Emiatt ha az inputanyagok mennyiségét az optimális szintre növelik, már az is olyan mértékű hozamnövekedést eredményez, ami végső soron a gazdálkodó jövedelmének emelkedéséhez vezet. Kizárólag azoknak a gazdaságoknak a termelési költsége lett alacsonyabb a hagyományos szántóföldi növénytermesztő üzemekhez képest, amelyek már több éve foglalkoznak precíziós gazdálkodással (2. táblázat).
A precíziós gazdálkodás megfelelő alkalmazásával jelentősen nőtt a gazdálkodók jövedelme, a búzánál legalább 23, a napraforgónál 28 százalékkal. A kukoricánál egyes esetekben csökkent az ágazati eredmény, csak a precíziós gazdálkodást hosszabb idő óta végző üzemek ágazati eredménye volt magasabb a hagyományos szántóföldi növénytermesztők jövedelménél (3. táblázat) – bár az övéké 44–105 százalékkal. A repcénél és az árpánál egyaránt magasabb jövedelmet értek el a precíziós gazdaságok, az előbbi esetében 40, az utóbbinál 30 százalékkal.
Mint minden új technológiának, a precíziós gazdálkodásnak is van úgynevezett „tanulófázisa”, azaz minél több időt tölt el egy gazdálkodó a technológia alkalmazásában, annál valószínűbb a technológiától várt eredmények elérése. A helyspecifikus technológia nem homogén: mindenképpen szükség van a helyi természeti adottságokhoz való adaptálására, és emiatt a bevezetése időigényes, jövedelmező alkalmazásához pedig megfelelő szakismeretre és szaktanácsadásra van szükség.
