Él Sümegen két fiatalember, akik néhány éve egy lehetetlen ötlettel álltak elő. A borkereskedéssel is foglalkozó, borász végzettségű Egly Márk és Magyar Tamás gondolt egy nagyot… A püspöki palota pincéjében tíz éve működik éttermük, pincészetük, ahol a borkóstolók, bemutatók vendégei gyakran kérdezték, mikor lesz már saját boruk. Az ötletet tett követte: négy éve palackba került a Palota Pince első kézműves bora. A sümegi Öreghegyen, két hektáron gazdálkodnak. (Sümegen és környékén valaha 150 hektáron termeltek szőlőt, amiből mára csak mintegy 28 hektár maradt – a szerző.) Három-négyezer palack bort dolgoznak fel a palota pincéjében, amelyek nevei mind a hagyományokat őrzik.
Vezető boraik a Vesperas és a Villa Rustica, előbbi Olaszrizlingből, utóbbi pedig Zweigelt szőlőből készül. Az Aridens, a Roza, a Himfy, az Erek és a többi boruk nevei az egyháztörténethez vagy Sümeghez kötődnek.
Már működött a kis vállalkozás, amikor Márknak és Tamásnak újabb ötlete támadt. Lokálpatriótaként jól ismerik a város történelmét, és a könyvekben azt olvasták, hogy a ferencesek 300 évvel ezelőtt már termeltek szőlőt a sümegi hegy tövében. Úgy gondolták, hogyha máshol megvalósítható (például Avignonban a pápai palotánál), akkor hazánkban – elsőként – ők is létrehozhatnak egy ilyen szőlőskertet. A megvalósítás során aztán jöttek a problémák. Mindjárt az első, hogy a várhegy nem volt a szőlőkataszterbe véve. Ezt sikerült megoldani, mára már be van jegyezve. Az indulásnál fontos volt, és meg is alakították a Balatoni Szőlő- és Borkultúra Egyesületet.
Aztán jöttek a barátok, a szakmabeliek jó tanácsokkal. Segítette őket az ismert borász, Bakonyi Károly is, aki remek ötletnek tartotta a dolgot, mi több, ideálisnak nevezte a területet egy fajtakísérletes ültetvény létrehozására. Szepsy István személyesen válogatta öreg tőkéiről a furmintot a sümegiek számára. A várhegy lejtőjének dőlésszöge és a beeső napfény közötti összefüggés eredményeként a dűlő mikroklímája szinte mediterrán. A feltételek tehát ideálisak voltak, el lehetett kezdeni a területen a munkát. Ezután be kellett szerezni a városi műemlékvédelmi hivatal beleegyezését, ami viszonylag simán ment. Elkezdődhetett a fák kitermelése a hegyoldalon.
A területrendezésben jónéhány sümegi fiatal önkéntes alapon vállalt részt, ami jelezte, hogy a szépre, jóra való törekvés korántsem veszett ki teljesen a környéken.
Nyolc régi magyar fajtát is telepítettek, többek között Góhért, Bakatort és Csókaszőlőt, Bajorkéket, Aranysár fehéret, Fekete lánykát. A tervek szerint mindegyiket külön palackozzák majd, de ezeknek a régi magyar fajtáknak a borai nem kerülnek kereskedelmi forgalomba.
A szőlőben információs táblákat helyeztek ki és egy tanösvényt is szeretnének létrehozni. A tervek szerint, ha az érdeklődők körbejárták az ültetvényt, a pincében kóstolhatják meg a látott szőlőkből készített borokat. Az ültetvényt levendulával határolták körbe, és céljaik között szerepel egy rózsa fajtagyűjtemény létrehozása is, százötven különböző rózsával.
A Furmintot és az Olaszrizlinget persze palackozni fogják és kereskedelmi forgalomban is kapható lesz, de a két fiatal borásznak ez még mindig kevés. Egyrészt lehetőséget kaptak, hogy a sümegi szőlők eredet- és minőségmegjelölési kritériumait ők dolgozzák ki, ezt pedig a legkörültekintőbben akarják elvégezni, egyértelműen meghatározva a sümegi bor minden paraméterét. Másrészt megalkották sümegi Olaszrizlingjük saját poharát, hogy mindenki a legoptimálisabb kehelyből kóstolhassa a fajtát.
Egly Márk és Magyar Tamás most már nem idegenforgalmi látványosságként tekint a vároldal 1500 szőlőtőkéjére, hanem egy olyan értékre, amiért dolgoznak, amit féltenek. A palota pincéjét már évek óta bérlik, ott működik a borászatuk. Így a szüret közvetlenül a feldolgozó fölött zajlik majd, a borok pedig egy több száz éves pincében érnek tovább.
Július utolsó hétvégéjén már hagyománya van Sümegen a Jakab-napi borünnepnek. Most is készülnek a bormustrára, ahol terveik szerint 15–20 Balaton-felvidéki borosgazda mutatkozik be.
