Vitaindító előadásában felhívta a figyelmet, hogy bár sokat beszélünk az ökológiai lábnyom fontosságáról, a gazdálkodóknak gyakorta nagyobb gondot okoz a bürokratikus lábnyom. Sok a hétköznapi munkát hátráltató fölösleges intézkedés. Mint elmondta, a termelés alapja a kockázatot vállaló gazda, aki csak megélni szeretne a munkájából. Ehhez kérte „a tudós urak” segítségét: miként lehetne még sikeresebb egy olyan cég, mint a mezőfalvai, amely nemcsak a saját eredményéért dolgozik, de hatással van a környezetére is.
– A Magyar Tudományos Akadémia martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetének Nádor búzafajtája évek óta 9 tonnás átlagtermést ad, ráadásul javító minőségben. Viszont mintha nem tudna róla a szakma – érzékeltette a szakember, hogy a hazai kutatási eredmények gyakorlatba ültetésében vannak még hiányosságok.
Gazdaságát bemutatva Zászlós Tibor elmondta, a koncentrált termelés lehetőségeit megnyirbálta a privatizáció, amin az elmúlt időben lezajlott árverések sem javítottak. Napjainkban mintegy 6500 hektárnyi területen gazdálkodnak. Talajadottságaik kedvezőek, szántóik átlagos aranykorona-értéke meghaladja a 26-ot. A vetésforgójukban szereplő növényeket – repce, napraforgó, őszi búza, őszi árpa, borsó, kukorica – az országos átlagot meghaladó terméssel takarítják be. Szinte mindegyik árunövényből termelnek vetőmagot is, amit a saját üzemükben dolgoznak fel. A vezérigazgató előadásában hangsúlyozta, hogy jó eredményeket csak kiváló technológiával lehet elérni.
– Régen azt mondták, a rossz és a jó gazda között egy hét a különbség. Ez mára csak napokban mérhető – érzékeltette, hogy felgyorsult világunkban minden perc pénzt ér.
Tisztavérű, tejhasznú fekete holstein-fríz szarvasmarha-állományuk 980 tejelő tehénből és szaporulatukból áll. A 11 000 kilogrammos zárt laktációs termelés önmagáért beszél, úgy pedig különösen, hogy az istállók negyven évesek, korszerűnek éppen nem mondhatók.
– Az amerikaiak azt mondták, több évtizedes a lemaradásunk. Ezt gondos emberi munkával, szakmai hozzáállással igyekszünk pótolni – hívta fel a figyelmet rá, hogy Mezőfalván szeretik a teheneket. A tejet – aminek 100 forint körül alakul az önköltségi ára, úgyhogy emiatt évek óta veszteségesek – itthon, a vemhes üszőket külföldön értékesítik. Ráadásul nem is mondhatjuk a tejre, hogy alapvető élelmiszerünk volna Magyarországon, mert évi 40 literes fejenkénti fogyasztásával szemben a sör 60 litere áll.
Húshasznú marhaállományuk nagy testű, szarvatlan kanadai hereford árutermelő és tenyészállatokból, valamint charolais árutermelő állatokból áll. Ez az ágazat az állami támogatással ér el pozitív eredményt, úgyhogy Zászlós Tibornak csak a veszélyesként beharangozott bőrcsomósodáskór terjedése jelent fejtörést.
– A mintegy 1500 hektáros kukoricatermő területünk 12 tonnás átlagtermést hoz, amivel, a mai árakat elnézve, legfeljebb a költségeit hozza vissza – hangsúlyozta Zászlós Tibor, hogy napjainkban nem fizetik meg a termelést.
A szakember a közgazdasági adatokat sorolva elmondta, hogy kétszáz dolgozójukkal mintegy ötmilliárd forint árbevételt értek el tavaly. A szakember a közeljövő mezőgazdasági problémái közül a bérnyomást emelte ki. A többi gazdasági ágazat részéről tapasztalható munkaerőelszívás már most hiányt okoz az agráriumban.
A vezérigazgató kiemelte: fontos a kutatás és a tudomány jelenléte a gazdálkodásban. A nagyobb beruházások kapcsán elengedhetetlen a tudomány embereinek kikérni a véleményét, figyelembe kell venni az adott szakterület ismeretanyagát. Az állattenyésztési technológiák betartásában ma már létfontosságú az új információk megszerzése. Az állatok kitettségének minimalizálása, produktivitásuk fenntartása csak jó takarmányozással és megfelelő tartástechnológiával valósítható meg.
Az inputanyagok árairól beszélve a szakember elmondta, hogy minden a támogatások körül forog: a gépkereskedők beárazzák a támogatásokat a gépeik árába.
– Bár ilyen ideális állapot nincsen, de meggyőződésem, hogy ha támogatás nélkül lenne a világban a mezőgazdaság, a gépek ára is jobban közelítene a valós értékükhöz – mutatott rá, hogy mindenki osztozni akar a plusz pénzeken. A támogatások torzító hatásúak, aminek a kibogozása külön nagy kutatási téma lehetne.
Papp Gergely, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szakmai főigazgató-helyettese elmondta, hogy tőlünk nyugatabbra jól működnek a kamarák, ám a hazai sajátosságok – az egyedi struktúra, illetve a szabályzók – miatt ezeket nem lehet szolgai módon lemásolni. Egyúttal felhívta a figyelmet a világháborúk előtt hazánkban jól prosperáló szervezetekre. Míg nyugaton alulról szerveződtek a gazdaszervezetek, addig nálunk törvényileg, felülről hozták létre a mai intézményrendszert. Míg ott csak termelők alkotják a tagságot, addig nálunk az ágazat más szereplői is részei a szervezeteknek. Ez abból a szempontból jelent könnyebbséget, hogy egyszerűbb egy asztalhoz ültetni az érdekelteket – ugyanakkor az egymásnak feszülő érdekek nehezen érvényesíthetők.
