0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Hasznos mutációk felhasználása

Az utóbbi néhány évtizedben több olyan módszer látott napvilágot, amelyek lehetővé teszik a DNS in vivo, tehát élő sejtekben történő specifikus és irányított módosítását, tetszőleges pontmutációk előidézését. Úgy tűnik, a tudomány fejlődésével, ezekkel a néhány éve publikált, úgynevezett genomszerkesztési technikákkal megoldódni látszik korunk egyik vitatott kérdése, a GMO-probléma. De mi is ez a precíziós genomszerkesztés és milyen lehetőségeket kínál a mezőgazdaságnak? Egyebek mellett erre a kérdésre keresett választ az a nemzetközi konferencia, amit az MTA Agrártudományi Kutatóközpontja szervezett a napokban.

Hasznos mutációk felhasználásaA konferencia a legújabb ge­­nomszerkesztési eljárások mód­szertanával és eredményeivel foglalkozott, mondta el az esemény zárása utáni sajtótájékoztatón Balázs Ervin, az MTA Agrártudományi Kutatóközpont főigazgatója. Mint hangsúlyozta, a tudomány el­­érkezett a poszt-GMO időszakába. A génszerkesztés során – ellentétben a hagyományos, transzgénikus genetikai módosítással – nem kerül idegen DNS a módosított élőlény genomjába. Az eljárás az élőlény saját DNS-ének precízen célzott, pontszerű megváltoztatásával éri el valamely kiválasztott tulajdonság megváltoztatását. A technika alapjául olyan fajlagos nukleinsav-nukleinsav és fehérje-nukleinsav kölcsönhatások szolgálnak, amelyek lehetővé teszik a kiválasztott cél-DNS-szakasz izolált átszerkesztését anélkül, hogy a genomba bárhol másutt be­­avatkoznának, vagy transz­gé­nikus DNS-t hagynának a módosítás helyszínén. Ma már tehát irányított mu­­tagenezissel, idegen nukleinsav felhasználása nélkül változtatható meg az élőlények egy-egy tulajdonsága.

A konferencia előadói is ilyen eredményekről számoltak be, így például az egyesült államokbeli Missouri Egyetem egyik munkatársa arról, hogy a sertések reprodukciós zavarokkal és légzőszervi tünetekkel járó szindrómáját (PRRS) okozó vírusnak ellenálló állatot sikerült genomszerkesztési eljárással előállítani (2016. márciusa óta az EU által is elfogadott mentesítési program zajlik Magyarországon. A szerk.).

Hasonló eredményekről szá­­moltak be a növénytermesztés területéről is. Pont­mutációval irányítottan, idegen nukleinsav felhasználása nélkül kapcsoltak be, illetve ki egy-egy olyan gént, amely egyébként az adott növény genomjában megtalálható. „Ez a forradalmi technika azért jelentős, mert teljesen új utakra viszi a nemesítést úgy az élelmiszeriparban felhasznált mikrobák, mint a növények vagy az állatok esetében”, hangsúlyozta Balázs Ervin a konferencia jelentőségét, ami ebben a témában az első volt a régióban. Ennek is köszönhetően az előzetes várakozásokkal szemben majdnem kétszer annyian vettek részt rajta, mint amennyire számítottak.

Ilyen kutatások Magyarországon is folynak például a Szegedi Biológiai Központban, a Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézetben Gödöllőn és Martonvásáron is elkezdődnek. – A genomszerkesztési technika forradalmian megváltoztatja a nemesítést, és ma még nem tudható, hogy az Európai Unió bonyolult szabályozási rendszere mindezt hogyan kezeli majd, és milyen véleménnyel lesz róla. Az biztos, hogy a közeli jövőben valamilyen véleményt kell formálniuk a brüsszeli döntéshozóknak, hiszen már megjelentek a piacon ezek az élőlények, így kereskedelmi forgalomba is kerülnek.

———–
A konferencia végén az MTA Agrártudományi Kutatóközpont állásfoglalást adott ki. Mint ebben írják, „a biológiai sokféleség alapját az élőlények (mikrobák, növények és állatok) eltérő tulajdonságai és nagyfokú változékonysága teremti meg. Sok évszázados megfigyelései és tapasztalatai alapján az emberiség ősidők óta válogatja közülük a céljainak legmegfelelőbbeket, legyen az egy ízletesebb gyümölcs, valamilyen betegségnek ellenálló egyed vagy szemet gyönyörködtető virág. A tulajdonságok öröklésmenetének szabályait, a genetika alaptörvényeit a 19. században feltáró Gregor Mendel óta ugyanez a szelekciós tevékenység a tudatosság szintjére emelkedett. Ennek a tudásszintnek voltak jelentős gyümölcsei a kémiai ágensekkel vagy különféle sugárzásokkal előállított mutánsok, amelyekből például kiváló durumtésztabúza- és árpafajták születtek. Ezek a fajták annak ellenére népszerűek mind a mai napig még a biotermesztésben is, hogy nem ismert, pontosan hol és milyen változások történtek örökítő anyagukban, a DNS-ben.

A ma már rutinszerűen alkalmazott genetikai módosítás (GM) kitágította a nemesítésbe vonható tulajdonságok (és gének) körét. Ezzel párhuzamosan az elmúlt két évtized robbanásszerű technológiai fejlődése lehetővé tette, hogy napjainkban szinte bármilyen élő szervezet genetikai információját meghatározzuk, és azonosítsunk adott tulajdonságért felelős DNS-szakaszokat, géneket. Megértettük és megtanultuk alkalmazni azokat az élővilágban kialakult természetes mechanizmusokat, amelyek révén speciálisan (tehát nem véletlenszerűen) ki és be tudunk kapcsolni egy-egy tulajdonságot meghatározó gént akár anélkül, hogy a genetikai állományba egyetlen idegen DNS-molekula is bekerülne. Ez a nem GM-alapú gén- vagy genomszerkesztés forradalmasítja a haszonállatok és a termesztett növények nemesítését, mert az alkalmazott precíziós megoldás a természetben előforduló hasznos mutációk tervezett felhasználását teszi elérhetővé, lehetővé.”
 

Forrás: