0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Negyedszázad tapasztalatai

A Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és Kereskedők Szövetsége idén ünnepelte fennállása 25 éves évfordulóját. A szervezet 1991. június 4-én alakult meg, tagságát a gabonagazdaság feldolgozói és kereskedői alkotják. Az alakuló közgyűlésen Pallós István elnökölt, 37 alapító tag vett részt az eseményen. Jelenleg 104 tagja van a Gabonaszövetségnek. A takarmánygyártók 2000-ben csatlakoztak hozzá. Az jubileum alkalmából közöljük Lakatos Zoltán elnök megemlékezését.

A kezdetekhez képest jelentősen csökkent a szövetség érdekérvényesítő képessége, ami részben a tagok körében végbemenő koncentráció, a világcégek jelenléte, részben a társadalmi környezet (a szakminisztérium) fogadókészségének és kommunikációjának hiánya miatt alakult így.

A szövetség legnagyobb erénye a titkársági dolgozók által működtetett információs rendszer, amellyel segítséget tudunk adni tagjainknak a döntéseik előkészítésében.

A negyedszázados jubileum alkalmat ad a visszatekintésre is. Szövetségünk első megválasztott elnöke Lacffy Dániel volt, őt követte Reischl Gábor, s az azóta eltelt időszakban, immáron a hetedik ciklusban én vezetem elnökként ezt a grémiumot. Nagy megtiszteltetésnek vettem és veszem, hogy húsz éve én lehetek a Gabonaszövetség elnöke. Fennállása óta a szövetségnek két főtitkára volt: előbb Makay György, majd 2005-ben követte őt a napjainkban is regnáló főtitkár asszony Pótsa Zsófia. A huszonötödik, egyben ünnepi közgyűlésünket idén Martonvásáron tartottuk meg. Büszke vagyok arra is, hogy civil szervezetként, a tagjai befizetéseiből sikerült ez időszak alatt rentábilisan működtetni ezt a szövetséget.

A Gabonaszövetség elkészített egy 25 évet felölelő áttekintést a gabona termésmennyiségének, átlagtermésének alakulásáról és a gabonafelhasználást befolyásoló területek – malomipar, takarmánygyártás, kereskedelem – múltbéli és a jövőt meghatározó eredményeiről. Megállapíthatjuk, hogy bár csökkent országunk mezőgazdasági területe, de még mindig kiemelkedő a művelhető terület aránya. Ez olyan adottságunk, amely nemcsak Európában, hanem a világon is kevés országnak adatott meg, s szerintem ezt nem kihasználni nagy hiba, mondhatnám, felelőtlenség lenne.

A világon a termőterületek csökkenése, a népesség növekedése, a szélsőséges időjárás hatásai, a vízkészlet apadása mind azt vetítik előre, hogy az élelmiszereknek stratégiai jelentősége lesz. Az elmúlt 25 év gabonatermesztési adataiból láthatjuk, hogy a két legfontosabb növény vetésterülete stabilnak tekinthető, míg a fehérjenövényeknél egyértelmű növekedés tapasztalható az utóbbi tíz évben.

A gabonafélék és fehérjenövények 25 évét két ciklusra osztva azt látjuk, hogy Magyarországon a termések minden évben 3 millió tonna többletet mutatnak a 2004 előtti időszakhoz képest. Ez a növekedés elsősorban a termésátlagok javulásának köszönhető. A 2004 utáni időszakban a búza átlaghozama 4,7 tonna, ami 13,5 százalékkal magasabb, míg a kukoricáé 7,4 tonna, ami 27,4 százalékkal haladja meg az elmúlt időszak terméseredményét. Még szembetűnőbb a termésátlag növekedése a fehérjenövényeknél: a repcénél 45 százalékos, a napraforgónál 25 százalékos többletet tapasztalunk. (1. ábra).

A gabonaféléket felhasználó iparágak az elmúlt 25 évben számottevő változáson mentek keresztül. A malomiparban összességében csökkenő tendenciát igazolnak az adatok. A népesség számának mérséklődése, valamint a fogyasztási szokások változása az őrlési tevékenység csökkenését okozta. Az elmúlt 25 év alatt az országban, búzafelöntésben számolva, a teljesítményünk 1,6 millió tonnáról 1,2 millió tonnára esett vissza (2.ábra). Ezzel szemben folyamatosan növekszik a lisztexportunk, ami 2015-ben elérte a 200 ezer tonnát. A két legnagyobb exportpiacunk Románia és Szlovákia.

Negyedszázad tapasztalatai

A malomiparban az utóbbi tizenöt évben nagymértékű koncentráció ment végbe. A korábbi 142 malomból 52 működő maradt, és az egykori 92 tulajdonosból 41 létezik jelenleg is (3.ábra). A napi kapacitás visszaesése nem volt ekkora mértékű, 10 058 tonna teljesítményről 7248 tonnára csökkent 2015-re. Ez az igényekhez képest még mindig megközelítőleg 50 százalékos kapacitástöbbletet takar, így eleve éles versenyre készteti az iparág résztvevőit. 

Pozitív hatása a versenynek, de egyben a megoldáskeresés útja is a nagykapacitású, modern malmok építése. Az országban tizenkét olyan malom működik, amelyek napi kapacitása meghaladja a 200 tonnát (4. ábra). Ezek kihasználtsága természetesen jobb az országos átlagnál. Az ország őrlésének 74 százalékát jelenleg öt társaság adja. A gabonafelhasználás szemszögéből vizsgálva a malomipart megállapíthatjuk, hogy nagy áttörés ezen a területen nem várható, az őrlés 1,2 millió tonna garatfelöntésben stabilizálódott.

Negyedszázad tapasztalatai

A takarmányipar hivatalosan 2000-ben csatlakozott a szövetségünkhöz, és szintén egyfajta vesszőfutáson ment keresztül. Az ország tápgyártása és -felhasználása a valamikori 5,8 millió tonnáról 3,6 millió tonnára esett vissza. Ezt elsősorban a legnagyobb abrakfogyasztó, a sertéságazat csökkenése okozta.

A sertésállomány 25 év alatt 6,2 millióról 2,8 millióra csökkent. A baromfitápok gyártása 2008-ban elérte és azóta meghaladta a sertéstápok össztermelésének mértékét. A változásban sok tényező közrejátszott. Jelentős mértékű a lakossági fogyasztási szokások változása, de azért jó volna a sertéslétszám csökkenését is megállítani és visszafordítani.

Jobb lenne, ha nem a nyers gabonát exportálnánk, hanem, a régi bölcsességet felidézve, nagyobb haszonnal, tehát „bőrbe kötve” adnánk el.

Az ipari célú felhasználás az elmúlt időszakban új igényként jelent meg a piacon, és ennek a feltételei napjainkra szinte teljes egészében kialakultak Magyarországon. Ezért állíthatjuk joggal, hogy a gabonafelhasználás területén a legnagyobb változás itt tapasztalható az utóbbi esztendőkben. A biodízelgyártáshoz 350-400 ezer tonnányi olajosmagvat használunk fel, míg a bioetanolhoz és az izocukorhoz 1,8 millió tonna kukoricát dolgoztunk fel 2015-ben.

Mindkét területen a gabonafelhasználás további növekedése várható.

Mivel Magyarország kalászos gabonákból és fehérjenövényekből is a hazai felhasználást meghaladó mennyiséget tud termelni, ezért nagy szerep hárul a gabonakereskedelemre.

Negyedszázad tapasztalataiJelentős mértékű exportszállításra van lehetősége és egyben szüksége az országnak (5.ábra). Ez a tendencia elsősorban 2004-től erősödött meg. Akkor léptünk be az Európai Unióba, és azóta érezhetően javultak a termésátlagok is. Az utóbbi tíz esztendőben évente 6-7 millió tonna gabonát exportáltunk. Ez a gabonatöbblet nagyon sok lehetőséget adna az országnak, amit jelenleg még gyengén használunk ki.

Hol tart jelenleg a világ gabonatermesztése, és mit tudunk mi, magyarok felmutatni ezen a területen? A világ búzatermésében a negyedik olyan évet várjuk, amikor a világtermés a 700 millió tonnát meghaladja. A zárókészlet is folyamatosan emelkedik, 2016–17-re eléri a 258 millió tonnát. A világban végbemenő jövőbeni hatások, amelyek az élelmiszereket stratégiai cikké teszik, még nem emelik drasztikus mértékben a búzafelhasználást. Így most a kínálati pozíció dominál a gabonánál, ami alacsonyan tartja a világpiaci búzaárakat. Ez egyértelműen érezteti hatását a hazai búzapiacon is, ahol a korábbi éveknél alacsony árak alakulnak ki emiatt.

Magyarországon a 960 ezer hektáros őszibúza-vetésterületről 5 millió tonna körüli termést várunk. Ha ehhez hozzátesszük az 1,5 millió tonna átmenő készletet, láthatjuk, hogy kb. 4-4,2 millió tonna exportárualap áll rendelkezésünkre búzából. Az eddigi információk szerint a jó mennyiségi mutatók mellett a minőség elég vegyes. Elsősorban az időjárási hatások miatt a termés közel fele takarmány minőségű. Körülbelül kétmillió tonnányi kenyér vagy javító minőségű búzát sikerült ebben az évben betakarítani, viszont a július 13-14-én kezdődött esőzések hatására a 20 százaléknyi learatatlan vetésből jó, ha valamilyen takarmányminőséget tudunk készíteni.
  

Forrás: