A világsajtó korán felfigyelt arra, hogy baj van, és a tejválság kiváltó okait is aránylag hamar megjelölték az elemzők: Oroszország betiltotta a nyugati termékek importját, a kínai kereslet csökken, a kvótákat eltörölték, és mindennek az az eredménye, hogy Európa lassan tejbe fullad – írta már tavaly augusztusban a CNN nemzetközi hírtelevízió üzleti portálja. Az elemzés akkor hozzátette: a helyzet odáig fajult, hogy egyes palackozott vizek drágábbak, mint a bolti tej. Egy liter víz Nagy-Britanniában átlagosan 1,5 dollár, míg egy liter tej csak 1 dollár. Franciaországban szintén hasonlóan alakulnak az árak, Németországban pedig a Lidl és az Aldi diszkontáruházak polcain 55 centért is találni tejet, míg az ásványvíz literje 72 cent – írta csaknem egy évvel ezelőtt az elemzés. Az árzuhanás valóságos katasztrófa a gazdák számára. Ezrek vonultak utcára Brüsszelben, traktorokkal zavarva meg a közlekedést, szénával és tojásokkal borítva be a rendőrség kivonuló erőit.
Míg a bolti árak 5 százalékkal csökkentek 2015-ben, addig a nagykereskedelmi tejár 20 százalékot zuhant. Ez azt eredményezte, hogy számos gazda kénytelen előállítási költségen alul értékesíteni a megtermelt tejet. Az Európai Unió egy megközelítőleg 500 millió eurós pénzügyi segélycsomaggal készül megtámogatni a tejtermelőket, de ez nem lesz elég – hangzott el már akkor. Az európai gazdákat már az orosz embargó is elég rosszul érintette, mert ezzel a legjelentősebb piacukat veszítették el.
A csökkenő kínai kereslet globális problémát jelent a szektornak, mivel az ázsiai ország a világ legnagyobb tejimportőre. A tejtermelők többsége a kvóták újbóli bevezetését kéri az uniótól, mivel a szabályozás megszüntetése vezetett a soha nem látott nagyságú készletek felhalmozódásához, és ezzel együtt az árak csökkenéséhez.
Tüntetés a Balkánon és Londonban
A probléma persze nem csak Amerikából látszott. Bulgáriában a tejtermelő gazdák határozatlan idejű sztrájkot jelentettek be tavaly nyáron. A demonstráció célja a tejtermékek behozatalának hatékonyabb és alaposabb kontrollja, a csempészet megfékezése. A gazdák szerint a helyi vámhatóság, az élelmiszer-biztonsági hivatal és a nemzetbiztonsági ügynökség nem gondoskodnak a megfelelő ellenőrzésről. Még mindig nagy mennyiségű csempészett tej, tejpor és egyéb tejtermék áramlik az országba Nyugat-Európából. A termelők a blokáddal hívták fel a kormány figyelmét a határok szigorúbb felügyeletére. Szeretnék elérni, hogy a húsiparhoz hasonlóan a tejiparban is hatékony eszközökkel lépjen fel az állam a csempészárukkal szemben.
„Eddig nem történt semmilyen említésre méltó intézkedés az állam részéről. Ezért döntöttünk úgy, hogy lezárjuk a határokat, és 24 órán keresztül mindenki láthatja majd, hogyan kerül csempészett tej Németországból, Franciaországból, Magyarországról és számos más nyugati államból Bulgáriába,” nyilatkozta tavaly Bojko Szinapov, a bolgár Gazdák Nemzeti Szervezetének képviseletében.
A viszonylag gazdag, tőkeerős országok termelői is nehéz helyzetbe kerültek már tavaly. Nagy-Britannia tejipara válságban van, írta a Vice.com. Az árak rövid idő alatt 25 százalékkal csökkentek, és 2002 óta nem hagyták el az ágazatot annyian, mint most. Az árak a világpiac változásaira reagálnak, és nem csoda, ha így a brit gazdák egy része a csőd szélére került. A helyzetet tovább rontja, hogy a szupermarketek nem adnak árgaranciát, így gyakran tisztességtelenül alacsony áron vásárolják fel a termelőktől a tejet. Az gazdák érdekvédelmi szervezete (Farmers for Action) és az áruházláncok közötti tárgyalásokat többször indulatos tüntetések zavarták meg. A Morrisons – az egyik legnagyobb brit tej- és tejtermékkereskedelmi lánc – szóvivője szerint a válság fő oka a globális keresletcsökkenésben keresendő. Bár a gazdák többsége a szupermarketeket hibáztatja a tarthatatlan helyzetért, akadnak, akik árnyaltabban látják a problémát, és a túltelített világpiacot okolják.
Elhúzódó válság
Ez a helyzet idén tavaszra sem javult. Az egyébként nem túl derűlátó jóslatok ellenére sem mutat semmilyen jel arra, hogy a jövőben változna a termelés volumene, írta meglehetősen borúlátóan az Agrimoney.com márciusban. A lap elemzésében megjegyezte: megnehezíti a helyzetet, hogy a nemzetközi piacokon a tejimport várhatóan évi 2 százalékkal nő – ez nagyjából 1,5 millió tonna tejpornak felel meg, de még így is csak az EU, az USA, Ausztrália és Új-Zéland 2014-es és 2015-ös átlagos termelésnövekedésének 30 százalékát fedi le. A Bizottság kiemelten fontosnak tartja a kereslet és a kínálat összhangjának megteremtését az optimális tejárak elérése érdekében. Az EU jelenlegi össztermelése 2,3 százalékkal 163,5 millió tonnára nőtt tavaly, és 2016-ra további 1,4 százalékos növekedést jósoltak, elsősorban az év elejére. Ez 165,7 millió tonnányi tejet jelent. A becslést alátámasztja a tejelőmarha-állomány évi 1,2 százalékos növekedése Nyugat- Európában. Franciaországban mérsékelt, Írországban, Hollandiában és Dániában jelentős növekedésre számítanak. Nagy-Britanniában szintén nagyobb volumenű termeléssel számolnak, de Németországban csak visszafogott expanzióval, a kelet-európai piaci színvonal stabilizálódásának köszönhetően.
Az amerikai termelési mutatók hasonlítanak az EU-n belüliekhez: 1,6 százalékos növekedést vár az amerikai mezőgazdasági minisztérium, nem túl kimagasló ausztrál hozammal és megközelítőleg 600 ezer tonnával kevesebbet teljesítő Új-Zélanddal számolva. A gyenge piaci árakért a világ vezető exportőrének számító Új-Zéland elsősorban az EU tavaly megszüntetett tagállami termelési kvótáit okolja. A Bizottság szerint azonban ez csak egy szelete a jelenlegi helyzethez vezető okoknak, ugyanis 2007 és 2015 között az amerikai tejtermelés 12 százalékkal, az új-zélandi pedig 36 százalékkal nőtt. Az uniós növekedés ugyanezen időszakban csak 10 százalék volt.
Brüsszel próbál tenni valamit
A problémákra válaszul rendkívüli intézkedéseket kezdeményezett az EU is a tejipar érdekében. Az Európai Bizottság rendkívüli segélycsomaggal támogatja az uniós tejtermelőket, amelynek részeként például korlátozott ideig maguk dönthetnek a termelők a termelésük volumenéről – írta márciusban a Foodanddrinkeurope. com. A csomagot Phil Hogan biztos ismertette az unió mezőgazdasági minisztereivel.
„Hosszabb ideje tárgyalunk már a tejpiaci helyzetről, és kénytelenek voltunk belátni, hogy hosszan tartó és globális krízisről van szó, amelyre megoldást kell találnunk. A legfontosabb az európai gazdák támogatása, és ezáltal a piac iránti bizalom helyreállítása” – mondta Phil Hogan Brüsszelben, majdnem egy esztendővel a harminc éven át fennálló tejipari kvóta megszűnése után. – „A rendszer felszámolásának következményeit 2003 óta többször vizsgáltuk, és ez alapján számítottunk rá, hogy lesz egy bizonytalanabb időszak” – tette hozzá a biztos.
„Az elmúlt egy évben jelentősen nőtt a tagállamok tejipari termelése, amely a nemzetközi keresleti-kínálati feltételek megváltozásával együtt a piaci egyensúly felborulásához vezetett.”
A Bizottság döntése korlátozott ideig lehetővé teszi a tejipari szereplőknek, hogy egyedileg határozzák meg a termelési és kereskedelmi volument. A biztos kiemelte, hogy a központi intézkedések az egyes tagországok igényei szerint alakíthatók, figyelembe véve az ország piacának helyzetét. Fontos viszont, hogy csak az Európai Bizottság kezdeményezhet újabb szabályozási lépéseket, a tagországok egyénileg nem. Ezzel az Európai Tejtanács (European Milk Board) is egyetértett.
„Különutas kezdeményezésekkel nem lehet stabilizálni a tejpiacot, azonban a Bizottság intézkedései sajnos félmegoldások, nem kellően átgondoltak” – fogalmazott közleményében a tejtanács, arra utalva, hogy az egyénileg meghatározott termelési volumenek miatt az EU központi intézkedései nem érnek el kellő hatást. „Egyes szervezetek úgy döntenek majd, hogy csökkentik a termelésüket, de mások növelik majd, ezáltal semlegesítve a pozitív hatását.”
A Copa-Cogeca óvatosan reagált a brüsszeli döntésekre, de elismerte, hogy az intézkedések előremutatóak, és a jövőben enyhítik az EU mezőgazdaságára nehezedő nyomást. „Ez a mentőcsomag kezdetnek jó, de ki kell várnunk a tényleges hatást. Számos gazda az 1980-as évek óta nem tapasztalt válsággal kénytelen szembenézni.”
A további intézkedések között szerepel újabb kiviteli piacok feltárása, exporthitelbiztosítás bevezetése, adósságcsökkentés, állami segítség és a de minimis támogatások plafonjának megemelése.
A tőkeerős országoknak is fáj
Ez év március végén mintegy 1500 brit gazda vonult London utcáira traktorokkal és tehenekkel. A tüntetést a radikális Farmers For Action csoport szervezte azzal a céllal, hogy felhívja kormányuk figyelmét a tejipar drámai helyzetére. A globális túltermelés, a csökkenő kínai kereslet és a brit szupermarketek árháborújának eredményeként a tej ára két év alatt a kétharmadával csökkent Nagy-Britanniában. Nem csoda, hogy hetente átlagosan öt gazda hagy fel a termeléssel – írta annak idején a Dairyglobal. net.
Az óceán másik partján sem pihenhettek ezalatt. A kanadai kormány május 2-án jelentette be, hogy kompenzálná a kanadai gazdákat az Európából érkező import tejtermékek után – írta meg az Euractiv.com. Lawrence MacAulay kanadai mezőgazdasági miniszter és Chrystia Freeland nemzetközi kereskedelemért felelős miniszter közös nyilatkozatában azt ígérte, hogy kormányuk a következő 30 napban tárgyalásokat kezd a kanadai tejipar képviselőivel ennek a részleteiről. A megbeszéléseken a gazdálkodóknak és a tejfeldolgozóknak nyújtott közvetlen támogatásokról is tárgyalni kívántak. Az előző, konzervatív kormány a választási kampányban ígéretet tett rá, hogy mintegy 4,3 milliárd kanadai dollár gazdasági segítséget nyújt a tej-, a tojás- és a baromfiiparnak az év végén vagy 2017 elején hatályba lépő európai uniós szabadkereskedelmi megállapodás, a CETA (és annak csendes-óceáni megfelelője, a TPP) következményeként várható veszteségeik ellensúlyozására.
A kormányt alakító liberális párt szintén megemlítette választási programjában a kompenzációt, igaz, konkrétan a CETA-ról nem volt szó választási programjukban, akkor még bizonytalan mivolta miatt. Az Európai Unióval arról tárgyalnak, hogy az európai tejtermelők vámmentesen exportálhassanak majdnem 18 ezer tonna sajtot Kanadába. Ez egyébként az ország éves fogyasztásának 2 százaléka, de ezzel az unió jelenlegi részesedése megduplázódna a kanadai piacon. A kanadai tejipart jelenleg ár- és importszabályok védik a nemzetközi piac kedvezőtlen változásaitól. A szektort erősen áthatja a politika, részben erős földrajzi koncentráltsága miatt: Quebec, Ontario és Brit-Kolumbia a legnépesebb, egyben a legjelentősebb tejtermelő tartományok.
|
Fűzvölgyön feladták A tej felvásárlási árának drasztikus csökkenése és a nagyüzemeknek jutó kevesebb támogatás miatt felszámolja tehenészetét a Fűzvölgyi Agrár Zrt. – írta meg a Zalai Hírlap a közelmúltban. Tóth István, a cég igazgatóságának elnöke a lapnak elmondta: az egyik fő probléma, hogy másfél év alatt 110 forintról 55-re csökkent a tej felvásárlási ára – miközben a fogyasztók számára nem lett olcsóbb a boltokban. A tejtermelés önköltsége ugyanakkor egész Európában 85 és 100 forint között alakul, vagyis a cégnek minden liter tej előállításával több, mint 20 forint vesztesége keletkezik, és a támogatási rendszer megnyirbálásával ezt már a növénytermesztési ágazatukból sem tudják finanszírozni. |
Nincs orvosság
A helyzet egyelőre megoldatlan. Németországban jelen állás szerint a tej kevesebbe kerül, mintha vizet vennénk – írta májusban a Vice.com. A német Aldi 52 amerikai centért árulja a tej literjét, és a többi szupermarket is hasonlóan alacsony árakat vezetett be, írja a Hamburger Morgenpost. Ez azt jelenti, hogy a gazdák mindössze 20 centet kapnak a tejükért literenként, ami kevesebb, mint a 2013-as profit fele. A megélhetéshez egyébként legalább 45 centes profitot kellene elérni.
A németországi tejtermelők szövetsége szerint számos tagjuk csődvédelmet kért. A Der Spiegel szerint a 75 ezer német termelőből már több ezren tönkrementek idén, és ez a tendencia folytatódik. A gazdálkodók 561 millió dollárnak megfelelő pénzügyi támogatást kapnak az Európai Uniótól, de megoszlik a tagországok között, és nem lesz elég. A német termelők, Christian Schmidt mezőgazdasági miniszter hivatala előtt tüntettek helyzetük tarthatatlansága miatt. A szaktárca vezetője korábban azt nyilatkozta, hogy a piacnak kell megoldani a válságot. A gazdák dühösek. „A miniszter szerint meg kéne nyugodnunk. De mégis hogyan, amikor már a fennmaradásunkért kell küzdeni?” tette fel a kérdést Romuald Schaber, az Európai Tejtanács vezetője.
A tejkvóta tavalyi eltörlése óta mindenki annyi tejet termel, amennyit akar. Ilyenre nem volt példa az elmúlt harminc évben. Az európai gazdák a piac stabilizálása érdekében szabályozást szeretnének. „Ha nem csökken a termelés, a helyzet tovább romlik,” mondta Ronald Schauber.
Addig is Németországban és Európa többi részén a vásárlók élvezhetik a szokatlanul alacsony tejárakat – a gazdák kárára.
Keleten és nyugaton
Oroszország időközben közel 3 milliárd dollár értékű tejipari beruházással bízott meg egy vietnami cégcsoportot annak érdekében, hogy belföldi termelése növelésével kiegyenlítse a nyugati termékek embargója okozta hiányt, számolt be az ABC.net.au. A beruházás során Kaluga és Rjazany régiókban épít tejfeldolgozó üzemeket a vietnami kivitelező. A világ második legnagyobb tejimportőreként Oroszország jelentős mértékben befolyásolja a világpiacot, vagyis a kereskedelmi korlátozások súlyosan érintik a jelentős felesleggel küzdő európai gazdákat.
Ám nemcsak a kontinens termelői szenvednek az embargótól: Ausztrália is elveszítette ennek következtében a legnagyobb vajpiacát, az ország 25 százalékkal volt kénytelen csökkenteni a termelését. Mindezek ellenére úgy fest, hogy az orosz piac kiesése csak része egy világpiaci trendnek, és az orosz gazdák a jelentős beruházások ellenére sem kapnak megfelelő támogatást az importtilalom okozta hiány ellensúlyozásához.
Más a helyzet a tengerentúlon. Ahogy az amerikai piac elkezdett magához térni, a vásárlók érdeklődése újra megélénkült a drágább kézműves és organikus termékek iránt: 2015-ben az amerikai sajtpiac éves forgalma elérte a 17 milliárd dollárt. Az amerikai tejtermékek mindössze 15 százalékát exportálják, és az alacsony világpiaci árak miatt ez várhatóan nem is változik. Az amerikai piac mindig is stabil volt, ezért az ottani árak magasabbak lehetnek a világpiacinál. Igaz, egyes területeken Amerika veszített emiatt a piaci részesedéséből.
Tiltakozás Ausztráliában is
Ausztráliában mostanra pattanásig feszült a helyzet. Néhány hete Melbourne-ben 400 gazda vonult a Parlament elé a tej példátlanul alacsony felvásárlási ára ellen tiltakozva. Volt, aki tehenet is vitt magával. Egy felszólaló szerint úgy bánnak velük, mint a „középkori jobbágyokkal”.
Ausztrália legnagyobb tejfeldolgozója az elmúlt hónapban 5,60 ausztrál dollárról 4,75-5 dollárra csökkentette a tej kilogrammonkénti felvásárlási árát, amit visszamenőleges hatállyal, egészen tavaly júliusig érvényesített. Ennek következtében ismét a tejtermelőkön csattant az ostor. Az ausztrál miniszterelnök átfogó vizsgálatot ígért az ügyben. A tüntetés résztvevői meghirdették egyes tejipari cégek és áruházak bojkottját, de ez valószínűleg sem rövid, sem hosszútávon nem oldja meg a helyzetet. Ausztrália tejtermelésének mintegy kétharmada Victoria államban koncentrálódik, amelynek Melbourne a fővárosa: tavaly 4300 gazdaságban 6,4 milliárd liter tejet állítottak elő. Ennek nagyjából 3 százaléka saját márkás termékként kerül az üzletek polcaira.
Nemrég a német kormány tett ígéretet termelőinek a helyzet rendezésére. Eszerint 100 millió eurós segélycsomaggal támogatnák a csődközelbe került tejtermelőket, írta meg nemrég a Financial Times online kiadása. Christian Schmidt mezőgazdasági miniszter a Berlinben tartott válságtalálkozón elmondta, a csomag részeként hiteleket és áfacsökkentést terveznek. „Egyetértettünk abban, hogy egyfelől hosszú távon strukturális változásra van szükség, másrészt viszont azonnali segítséget kell nyújtanunk a termelőinknek” – mondta. – „A szövetségi kormány minimum 100 millió euróval támogatja a gazdákat. Egyelőre tárgyalnak a pénzügyminiszterrel a további összegekről.”
Németország az EU legnagyobb tejtermelője. Mintegy 73 ezer gazdaságban 32 millió tonna tejet állítottak elő 2014- ben. Így nem csoda, hogy a németeket különösen érzékenyen érintette a drasztikus árcsökkenés, amikor a 2013-as 41 cent/literről mára 24 centre zuhant a tej ára. Az Európai Tejtanács jelentése szerint idén januárban a tej termelői ára 28,66 cent volt Németországban, míg az előállítási költségek messze meghaladták ezt: 44,94 centet tettek ki átlagosan. A tejárak folyamatosan változnak, 2009-ben például a mainál is alacsonyabbak voltak. De szakemberek szerint a jelenlegi helyzet oka a kvóták megszüntetésében keresendő.
„Az elmúlt három évben Európa 13 millió tonnával több tejet termelt, mint amennyire kereslet volt, és ezt a felesleget mind exportáltuk. Az európai fogyasztás stagnál, az exportpiacok pedig szűkülnek, ez a probléma,” mondta Romuald Schaber, az Európai Tejtanács elnöke. A szakember szerint a gazdáknak és a tejüzemeknek tárgyalásokat kellene kezdeniük a lehetséges megoldásokról. „Egyensúlyba kell hozni a keresletet és a kínálatot, mert ez a kettő most nagyon távol áll egymástól.”
Joachim Rukwied, a német gazdák szövetségének elnöke bár üdvözölte a segélycsomagot, kevésnek tartja a várhatóan 100 millió eurót meghaladó összeget. „Minél előbb szükség van a pénzre. Az Európai Bizottságnak is lépnie kell az ügyben” mondta. Romuald Schaber viszont szkeptikusabb ennél: „Ez a 100 millió még ronthat is a helyzeten, ha a gazdák félreértik a segély célját és továbbra is felesleget termelnek. Hasznosabb lenne, ha ezt az összeget arra fordítanák, hogy a termelés csökkentésére ösztönözzék a gazdákat.”
Az olaszok jelölnének
Matteo Renzi olasz miniszterelnök szintén nemrégiben jelentette be, hogy a jövőben kötelezővé teszi a tej származási országának feltüntetését. Az intézkedésről egyébként Brüsszelben is tárgyaltak. Az olasz határozat szerint a gyártóknak minden tejterméken, így a joghurton, a sajton és a vajon is fel kell tüntetnie nemcsak a tej származási helyét, hanem azt is, hol gyártották és csomagolták a terméket. Matteo Renzi elmondta: „ Brüsszelben aláírtuk a szükséges tárcaközi rendeletről szóló dokumentumokat.” Maurizio Martina olasz mezőgazdasági miniszter történelmi lépésként értékelte a szabályozást, és kiemelte annak fontosságát a válság sújtotta európai tejpiacon. Az olasz gazdákat egyesítő szervezet, a Coldiretti elnöke, Roberto Moncalvo szerint a lépés mind a tejtermelők, mind a fogyasztók érdekeit szolgálja. Mint hozzátette, a vásárlók többsége hajlandó kifizetni a 20 százalékkal magasabb árat az Olaszországban készült termékekért.
Az Európai Bizottság uniós szinten nem szándékozik kötelezővé tenni az egyes termékek eredetének megjelölését. Ennek fő oka, hogy a tagországokban eltérően reagálnak a vásárlók az ilyen intézkedésekkel járó árváltozásokra. Az EU-s jogalkotás a tagállamokra bízza, hogy indokoltnak tartott esetben egyes termékkategóriáknál kötelező érvényű szabályokat vezessenek be nemzeti szinten.
